Tomi bácsi elintézte

Néhány hónappal ezelőtt már megírtuk, hogy Vejmola Tamás edzőnk megkezdte B-licenszes tanulmányait. Nem ért senkit meglepetésként, hogy játékosként az NB1-et is megjárt edzőnk sikerrel vette az újabb akadályt. Mostani interjúnkban egy kis betekintést kapunk az edzőképzés rejtelmeibe, és érintünk néhány egyéb témát is.

Először is gratulálunk a B-licenszhez, melyet több hónapos tanfolyam után sikerült megszerezni. Mesélnél röviden a képzésről?

A képzés egy fogó képet mutatott arról, hogy mit és hogyan kellene tanítani a gyerekeknek korosztályokra lebontva; illetve technikai és taktikai elemeket, hogyan építsük fel úgy, hogy a játékos mindent tudjon 19 éve korára.

Érdekes tantárgyak voltak, edzéselmélet, pszichológia, pedagógia, sportélettan, erőnléti felkészítés, kapusképzés, játékvezetés, marketing, management, gyakorlati feladatok.
Nagyon jó kis közösség jött össze, volt csapattársak, ellenfelek, illetve volt NB1-es és válogatott játékosok is voltak a csoportban. Az előadók maximálisan megpróbálták átadni ebben a rövid időben mindazt, amit a szakmában tudnunk kell és a segítségünkre lesz abban, hogy a legjobb felkészítést nyújtsunk a labdarúgást választó fiataloknak.

Miben más a B-licenszes képzés a D-licensztől?

A D-licensznél nagyon rövid a képzés, minden tananyagba csak bepillantást kap az ember. A B-licensz sokkal részletesebb. Igazából itt is rövid idő alatt kapunk rengeteg anyagot. Úgy gondolom még mindig sokkal kevesebb, mintha az ember elvégezné az a főiskolát/egyetemet. Nekünk szerencsék volt, hogy Tóth János tanár úr tanított, mert folyamatosan követelte vissza mindazt, amit az órákon leadott, így úgymond belénk verte a tudást.

Játékosként nagy tapasztalattal rendelkezel, hiszen az NB1-ben is játszottál, és most is stabil tagja voltál egy NB2-es együttesnek. Tudott neked újat mondani a képzés?

Rengeteg új dolgot tanultam. Elsősorban az utánpótlással kapcsolatban. Amikor én Csepelen nevelkedtem, teljesen más edzések voltak, mint amit most tanultunk. Én anno 13 koromban kezdtem focizni, rengeteget futottunk és kevés időt fordítottunk a technikára, manapság már 4-5 éves korban elkezdik a gyerekek, és jobb és részletesebb képzést kapnak, ami a technikára épül.
Azt is lépten-nyomon láttuk, hogy nem elég, ha szakmai szempontból mindent tud egy edző, jó pedagógusnak és pszichológusnak is kell lenni, minden szempontból fel kell építeni a játékosokat.

Tervezed az A-licensz megszerzését?

Tervbe van véve az „A”-licensz, de ahhoz minimum egy éves szakmai múlt kell, hogy továbblépjen az edző, és ott már elsősorban a felnőtt labdarúgók felkészítése a téma. Jelenleg nem tervezem, hogy felnőtt csapattal dolgozzak, de bármi megtörténhet.

Melyek az utánpótlás labdarúgásunk erősségei és melyek a gyengeségei?

Magyarországon rengeteg tehetséges fiatal van, ez benne van a vérünkben. Technikailag és erőnlétben is fel tudjuk venni a versenyt minden korosztályban. Én úgy érzem legtöbb esetben mentális és pszichés problémák azok, amelyek gátat szabnak egy-egy jobb eredmény elérésének.

Hol  és mikor szakadunk le az elittől?

Pontos korosztályt nem nagyon tudnék mondani. Én úgy látom, csapat szinten vannak nagyon nagy hiányosságok. Kevés, ha egy-két ügyesebb játékosra építünk, hiszen külföldön 10-15 közel azonos képességű játékos van a csapatokban. Minden gyermek másként fejlődik, ezt az edzőnek kell észrevenni és a hiányosságokat kijavítani.

Min kellene változtatni, hogy eredményesebbek legyünk?

Sajnos a feltételek évről évre nem nagyon javulnak, holott mindenki azt szajkózza, hogy első az utánpótlás, de még mindig nem kapja meg a megfelelő anyagi hátteret. És ez, illetve egy-két edző, vezető hozzá nem értése miatt elkallódott – és még el is fog (sajnos) – néhány játékos, aki sokkal többre vihette volna.
Ha egyszer egy klub lenne a játékosaiért, és nem fordítva, elindulhatna a javulás. Egy fiatalnak csak arra kellene figyelnie, hogy minél jobb legyen és focizzon, majd egyszer talán lesz egy ilyen egyesület…

2008 novemberében megalakult az FC Budapest egyesület, ahol szinte a nulláról kellett elkezdeni a munkát. Te is figyelemmel kísérted a csapatok munkáját. Milyennek ítéled az évet edzői szempontból?

Ez már a második egyesület, amit Henrik barátommal alapítunk. Nagy reményekkel és töretlen lelkesedéssel vetettük magunkat a munkába. Igen, a nulláról kezdtük és úgy gondolom, erőn felül teljesítünk, mindig van, aki más irányba húzza a hajót, ezeket az embereket próbáljuk elhagyni, így működünk. Úgy néz ki, hogy sikerült pályát találnunk, ahol végre csak mi leszünk, így nem függünk senkitől. Ez nagyban segíti a munkánkat. Ismét bővültünk egy korosztállyal, és nagyon ügyes gyerkőcök érkeztek. A szülők maximálisan támogatják a kis klubunkat, ha ez így marad nagyon szép eredményeket érhetünk el hazai és nemzetközi szinten is. Sok munka vár még ránk.