Csak az “volna” ne lett volna

Négy meccsből kettőn parádésan játszott a csapat, egy mérkőzésen jól, egy – az utolsó – mérkőzésen pedig nagyon rosszul játszott a csapat. A Kecskemét személyében újabb NB1-es skalpot gyűjtöttünk be, és ha az utolsó mérkőzésen győztünk volna az addig csak egy pontot szerző hazaiak ellen, akkor megnyertük volna a tornát. De ott volt az a bizonyos “volna”…

Öt csapat részvételével rendezték meg az impozáns kiskunlacházi sportcsarnokban az RTK teremlabdarúgó tornáját. Az RTK, az Újbuda, a Kecskemét és a KISE csapataival kellett megküzdeni a kupáért. Kíváncsian vártuk, hogy mit hoz a torna, hiszen a srácok utoljára három-négy hete léptek pályára, és a karácsonyi ünnepek után még nem voltak edzések sem. Czuk Henrik vezetőedző elöljáróban azt mondta, hogy szeretné megnézni, hogy a játékosok egy ilyen kihagyás után rögtön a mélyvízbe dobva hogyan teljesítenek. A biztonság kedvéért a csapat már korán megérkezett a sportcsarnokba, hogy rendesen bemelegítsen.

Az első mérkőzésen rögtön a KISE csapatával mérkőztünk meg. A KISE-vel a novemberi gödöllői tornán már játszottunk egyszer, és akkor 1:1-re végeztünk úgy, hogy rengeteg helyzetet kihagytunk (többek között egy időn túli büntetőt is). Nos, ezúttal is győzelmet szalasztottunk el. Bár az utolsó néhány percre elfáradni látszott a csapat, azt megelőzően együttesünk dominált, és sok helyzetet dolgoztunk ki, melyek közül azonban csak egyet sikerült értékesíteni. Rendszerint az utolsó passzokkal voltak gondok, amelyek valahogy mindig hosszúra sikerültek. Viszont odakerültünk a kapu elé, helyzeteket dolgoztunk ki, és voltak esélyeink. Ha a tornát néhány edzés megelőzi, akkor ezekre azért odaértek volna a srácok.

A kapott gól pedig elkerülhető lett volna, ha a védelem csak egy kicsit összeszedettebb lett volna. És ha ezen a meccsen győztünk volna – és erre minden esélyünk megvolt -, akkor a tornát az utolsó meccstől függetlenül is megnyertük volna…

Print Friendly, PDF & Email
Posted in Hírek.