Bajnokcsapat!

U15-ös csapatunk Czuk Henrik vezényletével megnyerte a bajnokságot. Ők az első korosztályunk, akik egész pályán mérkőztek, illetve a legidősebbek is, ami azt jelenti, hogy nyártól eligazolnak. A legtöbb játékosunknak már megvan az új egyesülete, ahova a nyári szünet után visszatérhet. Az utolsó FC Budapestes mérkőzésük keserédes hangulatban telt, hiszen a Goldball ellen vereséget szenvedtek. Ennek ellenére természetesen örömmel tekintenek vissza az elmúlt évekre.

Csipkés Ákos, csapatkapitány:

„Úgy tudtam segíteni a csapatot, hogy irányítottam őket, kulcspasszokat adtam, gólokat rúgtam és persze jól játszottunk együtt. Az utolsó meccsen sajnos kikaptunk, az elején nem játszottunk rosszul 2-1-ig még partnerek voltunk, de ezután megkontráztak minket és eldőlt a mérkőzés.”

Ákos a Vác csapatánál folytatja a pályafutását, ahol szintén a bajnoki cím megszerzése a cél.

„Szeretnénk bajnokok lenni, hogy újra megnyerhessük az NB II-t, ami most is sikerült nekik, így jövőre is ez a cél.”

Az FC Budapestnél töltött hét évről:

„A legnagyobb élményem itt, amikor Franciaországban 48 csapatból ötödikek lettünk. Henrik bácsi nagyon sokat segített nekem, nélküle most nem lehetnék Vácon.”

Ezek a sikerek pedig nem születhetnének meg, ha nem kapnánk meg azt a rengeteg segítséget otthonról. Csipkés Árpád, Ákos édesapja még munkát is váltott csak azért, hogy fia álmainak megvalósításában segédkezzen. Például úgy, hogy hét éven keresztül Isaszegről jártak ide edzésekre, meccsekre.

Milyen edzőnek tartod Henriket?

„Hét év alatt azért már elég jól megismertük egymást. Szerintem nagyon jó képzést ad a gyerekeknek, technikailag főként. Nagyon magas szintű a képzés, látom a gyereken is például, hogy ebben megüti az NB I-es szintet. Csak jó véleménnyel tudok róla beszélni.

Megmondom őszintén szülőként is nagyon megterhelő ez. Volt egy állami munkahelyem, amit fel kellett adnom, hogy edzésre tudjam hordani Ákost. Pénztárcailag is nagyon megterhelő, össze se mertem számolni mennyire. A legnagyobb élményem a csapattal, a boskovicei második hely, amikor szlovák, cseh és angol elsőosztályú csapatok között ezüstérmesek lettek. Fantasztikus élmény volt, hiszen a helyszínen voltam én is. Illetve, a franciaországi torna, ahol 48 csapatból ötödikek lettek a fiúk. Ákosnak biztosan fognak hiányozni a társai, Henrik bácsi, minden más lesz. Szerintem azért hét év után már szüksége van új impulzusokra.”

Juhász Balázs, szintén a Vácnál folytatja:

Mivel tudtál hozzájárulni a bajnoki címhez?

„Stabil védő voltam, sok labdát szereztem és néhány góllal is hozzátudtam segíteni a csapatot a sikerhez. Nagyon sok mérkőzésen vagyunk túl ebben a bajnokságban és talán a fáradtság lehetett az oka annak, hogy nem sikerült jól az utolsó mérkőzésünk.

A Vácnál is szeretnék minél többet játszani, előszőr NB II-es majd NB I-es futballista szeretnék lenni. Aztán megyek tovább ameddig csak lehet.”

Az FC Budapestnél töltött időről:

„Nem vagyok túl régóta a csapat tagja, 1,5-2 éve kerültem át ide, de az egyik legjobb élményem az, hogy tavaly megnyertük az újpesti Húsvéti Kupát. Henrik bácsi nagyon jó edző, rengeteget segített nekem, főleg technikai dolgokban.”

Kovács Balázs pedig az Újpestben szeretné folytatni:

„Leginkább azzal tudtam segíteni a csapatomat, hogy sok gólpasszt adtam, küzdöttem, sokat futottam és irányítottam a középpályát. Henrik bácsi nagyon jó edző, nélküle nem érhettem volna el a sikereimet és a bajnokságot is miatta nyertük meg, hajtott minket. Leginkább a közösség fog hiányozni, akikkel 3 évet fociztam itt. A legnagyobb élményem a boskovicei második hely.”