Czuk Henrik – “Az nem jó utánpótlásedző, aki a megélhetésért csinálja”

Az FC Budapest elnökével jelenlegi interjúnkat egy edzőmeccsen szerettem volna elkészíteni, kért tőlem öt percet míg eligazítja a csapatát, majd minden kérdésre válaszol. Az öt percből azonban 1,5 óra lett, ugyanis végig vehemensen buzdította csapatát. Czuk Henrik felidézte az elmúlt húsz évének legszebb pillanatait vagy éppen kudarcait, amiket utánpótlásedzőként átélt, majd őszintén vallott a magyar utánpótlásképzés hibáiról, hiányosságairól és megosztotta azt is miben rejlik szerinte a siker.

Annak ellenére, hogy egy tétnélküli edzőmeccsen vagyunk, megállás nélkül instruáltad a fiúkat. Számodra minden mérkőzés egyenértékű?

Ez nagyon nehéz, én nem tudok egy meccset úgy végig nézni, hogy esetleg ne javítsak hibákat vagy ne ösztönözzem a játékosaimat. Most is egy bajnoki helyett edzőmeccset játszunk, úgyhogy úgy volt, lazábbra vesszük. De, ha látom a hibákat, akkor muszáj kijavítanom ilyenkor is.

Szülőkkel nincs konfliktusod amiatt, hogy egy kicsit vehemensebben szólsz a gyerekükhöz?

De, az elmúlt 20 évben mindig volt valami emiatt, de ezen már annyira nem fogok változtatni. Van már, amiben kicsit nyugodtabb vagyok, de én mindig győzelemre játszom. Nem tudom én is azt csinálni, mint mások, akik leülnek a kispadra és alacsony pulzusszámmal végig nézik a meccset. Ez a vehemens stílus, buzdítás elsősorban egyébként pozitív, negatív dolgokat akkor mondok, ha a hozzáállással van gond. Akikkel viszont hosszabb időt töltök együtt, azok szerencsére megedződnek, beleértve a szülőket is.

Viszonylag hamar eldőlt, hogy edző leszek

Hat évesen az óvónők engedélyével már edzést tartott a társainak.

Amiket láttam a judo edzésen, azt megcsináltattam a többiekkel is. Általános iskolában foci csapatokat szerveztem az iskolám számára.

Az első alkalom, amikor már éreztem, hogy biztos edző leszek, mikor elkezdtem focizni és közben azon gondolkodtam, ha felhagyok az aktív pályafutással, akkor trénerként folytatom tovább. Amerikában az aktív éveim alatt már besegítettem az edzőknek és voltak külön tanítványaim is. Nagyjából itt már el is dőlt.

Saját magadat milyen edzőnek tartod?

Húú. Ha azt mondom jó utánpótlásedzőnek tartom magam, akkor nagyképűnek tarthatnának. Az összes hibámmal együtt, hogy igenis vehemens vagyok, olykor túl kemény, de ezen a szinten jó edzőnek tartom magam. Itthon, ebben a sajnos nem túl erős mezőnyben, így is több mint 30 első osztályú játékosom van. Akikkel szeretek együtt dolgozni és úgy gondolom velük vagyok a legsikeresebb, ők a 12-15 éves korosztály. Fél- vagy ¾ pályáról felhozom őket egész pályára, ez az, amiben én jó vagyok.

Miben rejlik az up-képzés sikeressége?

Magyarországon nagyon rossz a kiválasztás, nem tudjuk kiválasztani azt a játékost, akiből lehet valami. Esetleg nem adunk időt bizonyos gyerekeknek az eredménykényszer miatt, de ez leginkább az elsőosztályú klubokra jellemző. Ebben nem a gyerekek hibásak, hanem összességében a felnőttek: a szülők, az edzők és a vezetők is, ugyanis nincs meg a konkrét cél. Ha állandóan rendszereket és stílusokat váltunk, valaki mást majmolunk, szerintem nem szerencsés. Ahhoz képest, hogy mennyi anyagi támogatást kap már az utánpótlásképzés, nagyon nem ott tartunk, ahol kéne.

Fontosak a nemzetközi kapcsolatok

Czuk Henrik és csapata, az FC Budapest több nemzetközi tornát is szervez. Ezzel kapcsoltban azt mondta: szerintem az egyik legfontosabb a jó nemzetközi kapcsolat, hiszen ebből tudunk a legtöbbet tanulni.

Akikkel együtt dolgoztam, ők ezeken a nemzetközi tornákon tapasztalták meg, milyen a más kultúrájú foci, és akik eljutottak egy magasabb szintre, ezeknek a megmérettetéseknek köszönhetik, hiszen itt erősödtek meg. Mi folyamatosan ápoljuk a nemzetközi kapcsolatainkat, ami által nagyon klassz helyekre eljuthatunk, már szervezzük a jövő évi programot is. Látnak bennünk valamit külföldön is, hiszen mindig meghívnak minket több helyre is és ők is eljönnek hozzánk.

Akkor vagyok elégedett, ha ilyen mérkőzéseken nemzetközi szinten tudunk játszani. Nem is az a lényeg, mi lesz a mérkőzés végeredménye, hanem az, hogy tudunk-e úgy focizni, mint a külföldi ellenfelünk.

Hiányzik egy ambiciózus, fiatal edző

Dárdai Pál, Lőw Zsolt, Szabics Imre már nagyon komoly kluboknál dolgozhat és szerintem ez egy jó irány – mondta a magyar edzőkről.

Az biztos, hogy ők már letettek valamit az asztalra. De még mindig hiányolok egy olyan fiatal feltörekvő edzőt, aki nyelveket beszél és már most elvállalhatna egy NB I-es csapatot, vagy úgy lépne be egy külföldi csapat öltözőjébe, hogy egyből elfogadják őt.

A magyar edzőképzés azonban nem tud kitermelni egy jó szakembert. A jelenlegi licence-képzéseseken a Bozsik-program a legfőbb téma, ahelyett, hogy arról beszélnének hogyan válhat valakiből jó focista. Folyamosan kéne reformálni a magyar labdarúgást, főleg az utánpótlást.

Mire vagy a legbüszkébb a 20 éves pályafutásodból?

Hatalmas élmény volt, hogy olyan emberekkel dolgozhattam együtt a Fradiban, akikre korábban felnéztem és személyesen nem ismerhettem őket előtte. Ide sorolnám még azt is, amikor megnyertük az első Dalnoki-kupát és a Zepter Európa-kupán döntősök voltunk, akkor a Fradi első NB II-es meccsén, teltház előtt a gyerekekkel körbe futhattuk és megünnepelték őket.

Nyilván azok is nagy dolgok, hogy néhány fiatal játékosunk jó helyekre került, Korcsmár Zsolt, Stieber Zoltán vagy az a sok elsőosztályú játékos, akiket kineveltem. Amikor először bemutatják őket a meccsen, esetleg TV-ben látom őket az fantasztikus érzés.

Számomra azok a nagy dolgok, amikor nemzetközi tornákon jól tudunk szerepelni, a külföldi edzők pedig odajönnek gratulálni a csapat teljesítménye miatt, vagy kiemelnek egy játékosomat. Büszke vagyok arra is, hogy az egyesületem, az FC Budapest most már 10 éves és eddig minden évben meg tudtuk szervezni a Future Cup-ot, amelynek ekkora rangja lett Európában.

Megannyi siker az elmúlt két évtizedből. Azonban a kudarcok sem kerülték el a magyar utánpótlásedzőt, ő azonban ebből is előnyt kovácsolt.

„Mindig azt mondom, hogyha nem értek volna kudarcok, nem kerülök el kluboktól, akkor most nem tudnám a sajátomat csinálni.”

A Future Cup az U12-es korosztály számára kiírt utánpótlástorna, amelyre olyan nagy klubok látogattak már el, mint a Barcelona, a Fulham vagy a Sparta Praha. Idén pedig Törökország egyik legnagyobb klubja, a Galatasaray látogatott el a tornára.

Magyarországon a Puskás-kupa mellett szerintem a Future Cup a 2. rangos nemzetközi utánpótlástorna, ahova nagy csapatok is eljönnek.

Majdnem minden évben közel kerülünk egy nagy csapathoz, akiket meghívnánk, de sokszor pénzügyi nehézségekbe ütközünk. Idén eljött a Galatasaray, akik jelezték, hogy jövőre is szeretnének jönni, de mivel van még 1-2 nagy sztárklub, közösen kell majd döntenünk, ki lesz az, akit meghívhatunk.

Számos siker, néhány kudarc, rengeteg tapasztalat és élmény. Mi az, amiért megéri utánpótlásedzőnek lenni?

A TAO-s társaságnak a pénzért, akik ebből megélnek. De mi nem ilyenek vagyunk. Úgy gondolom nagyon sok edző azért csinálja, mert szereti. Ilyen vagyok én is, sokkal fontosabb, hogy épüljön az egyesület, minthogy milyen kocsival járok. Nagyon sok ilyen edző van, aki mindenét beleteszi, hozza-viszi a gyerekeket, mossa a szerelést és nagyon kevés pénzért dolgozik. Azokat tartom jó edzőnek, akik mindenüket beleteszik ebbe. A megélhetési edzőket nem tartom edzőnek.

Print Friendly, PDF & Email
Posted in 2018, Hírek.