Ilyen egy győztes csapat

Vesztésre álltunk. Egyszerűen nem ment a játék. A taktika jó volt, technikailag jobban képzettek voltunk, sorra dolgoztuk ki a helyzeteket és lőttünk. Kapura, mellé, fölé. Még a kapufa belső feléről is kifelé pattant a labda. Egyszerűen nem sikerült semmi. A jobbszélsőnk elfutott kicsit küzdve a védőjével. A kék fehér csíkos meze aprókat recsegett, ahogy az ellenfél kétségbeesetten próbálta visszahúzni. Már a tizenhatos sarkánál volt a csapatársam onnan ívelt középre ahol már emelkedett a csatárunk a fejeshez. A kapussal egyszerre érkeztek a labdához. Keményen ütköztek, annak ellenére, hogy a csatárunk igyekezett elkerülni azt. Halkan nyekkenve érkezett a gyepre és fájdalmas arccal fogat a bordáit. Már csak egy sérülés hiányzott.

A pad elég rövid volt. Ha le kell vinni a csatárunkat csak az új srác, jöhet számításba. Már melegített is. Csere. Az új srác megint nem találta a helyét a pályán. Még nem szokott bele a csapatba. Látszott rajta a feszültség és a bizonyítási vágy. Izgult és mindent elrontott. Lőtt akkor is, amikor passzolni kellett volna és passzolt akkor, amikor lőni kellett volna. Az idő rohamosan fogyott. Kezdünk elfáradni. Az eddig visszahúzódó ellenfél már kósza támadásokat is vezetett a kapunkra, sőt már védeni is kellett a kapusunknak.

Az edzőnk izgatottan toporgott a pálya szélén legszívesebben Ő rúgta volna be az egyenlítő gólt. Nagy hangon osztotta a taktikai és technikai tanácsokat és utasításokat. Az ellenfél csapatában is sérülés történt. Az edzőbá magához intette a csapatot, amíg az ápolás folyt. Igyekezett megnyugtatni a minket, noha maga is tele volt izgalommal. Majd a csatakiáltás következett, ami megrengette a levegőt A sólymok szabadon szállnak”.

A játék újraindulása után valahogy megváltoztunk. Megnyugodtunk elkezdtünk ismét csapatként dolgozni. Mindenki csak a saját feladatára koncentrált, bíztunk egymásban és bíztunk az új srácba is. Ekkor történt az, hogy egy beívelés utáni kapáslövésből megszerezte az egyenlítő gólt. Majd a középkezdés után az ellenfél második passzánál elcsente a labdát és egy fantasztikus szóló után a bal alsó sarokba gurított. Nyertünk.  Zihálva borultunk egymás nyakába. Akkor és ott tökéletesen együtt éltünk. Éreztük, hogy a másik abban a kék fehér mezben a részünk lett. A szívünk fölé vart sólyom pedig erővel és büszkeséggel töltött el minket. Igaz volt ez az új fiúra is. Látszott a szemében, hogy velünk van. elfogadta a szabályainkat, értékrendünket és értünk küzdött. Mint ahogy mi is érte küzdöttünk.

Így kovácsolódik össze A  CSAPAT, AMI BAJNOKOKAT NEVEL

Csatlakozz Te is:
FC Budapest

Print Friendly, PDF & Email
Posted in 2019, Hírek.